• honlap_fejlec_H.jpg
  • honlap_fejlec_angol.jpg

A titkos 12

Bükkábrány egy életkamrácskában fekszik. Ez egyszerűsítve azt jelenti, hogy itt minden korban lehetett, sőt jó volt élni: a hegyek és a sík találkozásánál, víz mentén minden adott a megtelepedéshez. A különböző korokból feltárt leletanyag mennyiségi értelemben is gazdag. És nemcsak Bükkábrány környékének múltjáról beszélnek, hanem az egész Kárpát-medence vagy éppen Európa történetének mozaikképéhez is hozzátesznek egy-egy fontos darabot. Ilyen fontos mozaikoknak fedjük itt fel a titkát.

A titkos 12: 1. Ősfák a lignitben2. Szarvasmarha-protomé3. Badeni kocsiedény4. Térképedény5. Bronzdepó6. Madárcsőrvadkan7. Az első euró8. Szarmata lunula, fibula9. Csörsz árka10. Olaszegyháza11. A mezőkeresztesi csata12. Rejtőzködő térkép


1. Ősfák a lignitben

A bányagödörben álló hatalmas, 7 millió éves mocsárciprusokról készült fotók bejárták az egész világot. 2007-ben mintegy 60 méteres mélységben bukkant elő a 16 darab fa. A töredékességükben is óriás – 4-6 méter magas, 1,5-3 méter átmérőjű – törzsek látványa nem szokatlan, hanem szó szerint hihetetlen volt.
Nem véletlenül nevezték később a szakemberek „a magyar földtani és ősnövénytani kutatások története egyik legszebb leletegyüttesének" a bükkábrányi lignitbányában megtalált mocsárciprustörzseket.
„Szép" abban az értelemben is, hogy soha nem találtak még ilyen idős fákat eredeti helyükön, eredeti formájukban. És ami talán a legfontosabb: eredeti anyagukban. Ugyanis nem szenesedtek el, nem kovásodtak meg, sejtszerkezetük alig roncsolódott, szerves anyag maradt. Tartósításuk külön kihívás volt a kutatók számára, akik most a 300-400 évesen elpusztult fák évgyűrűiből következtethetnek a felső-miocén kor éghajlatára, és nagyon sok új információt hordoz az elhelyezkedésük, gyökérszerkezetük is.
Mi történt a Pannon-tenger partján álló hatalmas mocsárciprus- és mamutfenyő erdőségek faanyagával? Abból keletkezett a Mátra és a Bükk lábainál található több millió tonna lignit.

2. Szarvasmarha-protomé

Az úgynevezett neolit csomag a letelepedett életmóddal együtt a növénytermesztést, az állattenyésztést és a kerámiakészítést foglalja magában. Ez a csomag érkezett a Kárpát-medencébe Anatólia és a Balkán irányából időszámításunk előtt 5-6000 évvel. Azonban a növénytermesztés és az állattenyésztés fajait adó élőlények vad alanyai nem voltak őshonosak a Kárpát-medencében. Így minden bizonnyal a bevándorlók hozták magukkal az alakor és a tönke ősi búzafajtát, valamint a mai juh és kecske őseként szolgáló juhkecskét.
A Kárpát-medencében viszont őshonos volt az őstulok. Az itt élő közösségek változásokra kész életformája révén azt háziasították a neolitikum középső időszakában. Ettől kezdve szerepel a háziállatok között a szarvasmarha.
A bemutatott neolit edény oldalát díszítő plasztika egy szarvasmarhát ábrázol.

3. Badeni kocsiedény

A késő rézkor idején, az i. e. 4. évezred közepén egy időben jelent meg a kerék és a kocsi Mezopotámiában, a Kárpát-medencében és Európa északi tájain. A kocsi feltalálása forradalmasította a közlekedést, gyorsította az információcserét, kiszélesedtek a távolsági kapcsolatok. A kocsi húzására használt szarvasmarhát – ami a korszakban a legnagyobb érték lehetett – már nemcsak húsáért, hanem tejéért, igavonó erejéért, más állatokat gyapjukért tenyésztenek. Az így létrejött gasztronómiai és háziipari újítások a mindennapi élet minden területén – ruházkodás, edényművesség – új szokásokat hoztak.
Rézkori kocsimodell igen kis számban ismert a Kárpát-medence területéről. Az itt bemutatott tárgyat a kutatás a kocsi elvont ábrázolásaként értelmezi. A felső rész a bekarcolt cikcakkvonallal a kocsiszekrény, az áttört lábrész pedig a kerekek és a tengely szimbólumai.

4. Térképedény

Az i. e. 2. évezred első felében a Bükk hegység lábánál nagyon szabályos alaprajzú, szinte mérnöki pontossággal megszerkesztett települések jöttek létre. A rend alapját a koncentrikus körök adták. Az emberek a település központját, lakóházaikat és egyéb tevékenységekre használt területeiket koncentrikus körformában alakították ki, ezeket árkok választották el egymástól.
Ez a koncentrikus körökből álló motívum megjelenik a kerámiaedényeken, sőt a fémtárgyakon is. Az egykori élet minden rétegéből visszaköszön, így nem tekinthetjük csupán díszítésnek. Ha a jelentését megfejthetnénk, sokkal közelebb juthatnánk az egykor élt emberek gondolkodásmódjának rekonstruálásához.
Az itt bemutatott tál alsó oldalán látható egységek egy-egy település belső képének pontos megfelelői, elhelyezkedésük pedig a térben megfigyelhető helyzetüket szimbolizálja.

5. Bronzdepó

Fémkeresős kutatás során került elő 2014-ben egy késő bronzkori kincslelet. A bronztárgyak egy oldalára dőlt, összetört agyagedényben voltak elhelyezve, amit egy kisebb gödörbe áshattak el. A kevés tárgy töredezett jellege és egyszerű kivitele azt sugallja, hogy nem hadizsákmányról vagy az isteneknek szánt felajánlásról van szó, hanem személyes, csupán egy embernek értéket jelentő kincsről.
A lelet érdekessége, hogy a közelében nem került elő semmilyen vele egykorú, késő bronzkori régészeti jelenség. 2015-16-ban a feltárások elérték a Csincse-patakon átvezető egykori gázlót, amelyen keresztül egy hosszú évszázadokon, akár évezredeken át használt út vezetett át. Nagy a valószínűsége annak, hogy a bronzkincset ezen út mellett rejtették a földbe.
A kincset a következő tárgyak alkották: két tokosbalta, fűrészek töredékei, ruhatűk és árak töredékei, egy ép ruhatű, egy nagyméretű, ép karika, karikatöredékek, kettő kisméretű olvadt bronzrög.

6. Madárcsőrvadkan

A szkíták az első olyan régészeti csoport a Kárpát-medencében, akiket már népnévvel illetünk. Hérodotosztól ismerjük a szkíta népnevet, bár tudjuk, hogy ez egy több etnikumot, törzset összefoglaló elnevezés.
A szkíták a Fekete-tenger északi partvidékéről érkeztek a Kárpát-medencébe. A szintén a Fekete-tenger mellett élő szomszédjaik, a szauromaták egyik tárgya – egy farkast és vadkant ábrázoló szarvasagancs amulett eljutott a Bükkábrányban feltárt szkíta településre is, jelezve, hogy az itt élők aktív kapcsolatot tartottak fent az őshazával. Az amulett párhuzamai az Alsó-Volga vidékén szauromata halomsírokban kerültek elő, és az i. e. 6-5. századra tehetőek.
A díszített szarvasagancs két állatfejet ábrázol. A bal oldalán ragadozó állat (farkas), jobb oldalán pedig madárcsőrszerű orrban végződő vadkan képét lehet rajta azonosítani.

7. Az első euró

A kelták gyakran álltak más népek zsoldjában, többek közt a makedón Philipposz seregében is szolgáltak. Így ismerték meg a pénzt is. A kor „világvalutája" (a világ akkor leginkább Európát jelentette) a philippeus volt – Philipposz király 4 drachmás érméje. A rómaiak terjeszkedése miatt pénzhiány alakult ki a Kárpát-medencében, emiatt jelentek meg a kelta utánzatok. A barbár pénzverés kezdetét i. e. 88-tól számítjuk.
Az eredeti pénzek előlapján egy Zeusz-fej, a hátlapján az olympiai lovas látható. A képek az utánzások során erősen módosultak. A ló és lovas alakja különvált, sok esetben a ló teste egy íves vonallá alakult. Az előlapon az idővel elmosódó fejábrázolás helyett sokszor csak egy kipúposodás látható. A pénzlapka mérete csökkent, így a verőtövön levő motívum gyakran csak részben fért az érmére. A pénzérmék képének változása magyarázható a szándékos stilizálással vagy a verőtövek kopásával is.

8. Szarmata lunula, fibula

A szarmaták viseletéről a temetkezések szolgáltatják a legpontosabb adatokat. Bükkábrányban – öt különálló temetőben – 263(!) sírt tártak fel. Ezekből tudjuk: a szarmata nők viselete díszes volt, amit leginkább a nagyszámú gyönggyel kivarrt ruhadarabok jellemeztek.
Gyöngyök kerülhetnek elő a nyaknál és a kézfejeknél, ezek tartozhattak felfűzve egy lánchoz vagy felvarrva a ruhához. Találhatunk a deréknál, ez esetben az öv díszítményeként szolgáltak, de a legnagyobb számban a bokák környékén kerülnek elő a gyöngyök. Ha egybefüggő a gyöngyözés, akkor szoknyaszerű ruhát viseltek. Ha a két láb környékén jól láthatóan elkülönül a gyöngyözés, akkor egy nadrágszerű viseletet kell elképzelnünk.
A nők ékszerei közül a karika fülbevalókat, karpereceket, csüngőket emelhetjük ki, illetve a díszes ruhakapcsoló tűket, azaz fibulákat.
A férfisírok alapján az itt élők római mintára könnyű köpenyt vagy kétszárnyú kabátot hordhattak. Ékszereket is viseltek: legtöbb esetben karperecek, nyakperecek kerülnek elő, illetve csatok az övek részeként, és ritkább esetben a lábbelik, cipők tartozékaként.

9. Csörsz árka

Nem a kínai nagy fal az egyetlen erődítés, ami a világűrből is jól látszik. A Duna-kanyartól Mezőkövesdig, onnan Bükkábrányon át keletre haladva, majd Ároktőnél délre fordulva egész az Al-Dunáig húzódik egy több mint 1200 km hosszú, rejtélyes árokrendszer.
A sáncrendszer építésének korát nem tudjuk pontosan meghatározni. A legvalószínűbb az, hogy a 4. század folyamán – feltehetően 322 és 332 között – római hadmérnökök tervezésével és irányításával alakították ki az alföldi szarmaták védelmére. Azonban az is lehetséges, hogy az avar birodalom határvonala volt az árokrendszer.
A Csörsz-árok név a mondavilágból ered. A sokféle változatban a lényeg ugyanaz: Csörsz királynak (vitéznek) hajón kell elmenni a menyasszonyáért, ezért hatalmas medret ásat – ám a vállalkozás végül nem jár sikerrel.
A védműrendszer építésekor egy mély és széles árkot ástak, a kitermelt földet a belső oldalán halmozták fel. Ezt feltehetően kihegyezett cölöpökkel, karókkal egészítették ki. A Csörsz-árok sánc egy része a mai Vatta és Bükkábrány közötti határ is egyben.

10. Olaszegyháza

Olaszegyháza Északkelet-Magyarország legnagyobb feltárt területű Árpád-kori települése. De itt is csak – az e vidékről ismert újkőkori és bronzkori épületekhez képest bizony visszalépésnek számító – földbe mélyített gödörlakásokat találtak az ásatásokon, olyanokat, más korabeli településeken. Ahogy az az animáción is látszik, egy ilyen házat megépíteni valóban nem bonyolult feladat.
Olaszegyházán előkerült egy olyan épület is, aminek az alapgödre majdnem négyzet alakú, 4x4,2 méteres volt. Az 1,1 méter mélyen kiásott gödörház bejárata délről nyílt. Az oldalfalat gondosan megépítették vízszintesen egymásra helyezett gerendákból. Amikor a ház leégett, e fal maradványai lassan elszenesedtek, ez a lassú égés konzerválta a fákat 800 éven keresztül.
A padlót vastag faszenes réteg borította, abban ép kézimalmot, valamint 19 darab, zömében mezőgazdasági eszközt találtak. Noha szokatlanul sok vastárgy és kerámiaedény is előkerült az épületből, tüzelőberendezésnek nincs nyoma. Lehet, hogy ez nem is lakóház, hanem tárolóépület volt?

11. A mezőkeresztesi csata

A hegyekből az Alföldre Bükkábrány határában lefutó Csincse-patak két partja a 16. században a magyarok és a törökök közötti háború egyik legfontosabb helyszíne volt. A megsemmisítő mohácsi vereség (1526) után a Habsburg-magyar sereg 70 éven át nem mert nyíltszíni csatában szembeszállni a török szultánnal. Ám 1596 októberében a Miksa főherceg vezette egyesült keresztény seregek Mezőkeresztes határában megütköztek a III. Mehmed szultán által vezetett török sereggel.
Az első nap úgy tűnt, a tűzfegyvereket kiválóan alkalmazó keresztények győznek. El is bízták magukat és zsákmányolni kezdtek a török táborban. A törökök erre rendezték soraikat, rácsaptak a fosztogatókra. 15 000 embert mészároltak le.
A Csincse-patak partjai mentén mindenütt előkerülnek a csata nyomai: kőből faragott török ágyúgolyók, ólomból öntött muskétagolyók.
Az ólomgolyók másképp deformálódnak, ha páncélt érnek, netalán védtelen emberi testbe fúródnak, vagy ha célt tévesztve csak döglötten leesnek a földre. A csatatér kutatása során megtalált lövedékek, ágyúgolyók helyének térképre rajzolásával rekonstruálhatóvá válnak az egykor szemben álló felek hadmozdulatai.

12. Rejtőzködő térkép

Azt tudjuk, hogy hol volt a középkori Olaszegyháza. De tudjuk-e, hol volt a középkori Ábrány?
A mai Bükkábrány két középkori faluból alakult ki: Felső-Ábrány és Alsó-Ábrány. Alsó-Ábrány falu határa jórészt a mai lignitbánya területe. A határa ugyan már részben elpusztult, de templomának a helyét mégis ismerjük. Van erről egy titkos térkép. A stockholmi királyi levéltárban őrzik.
1596-ban a mezőkeresztesi csata helyszínéről rajzolták a térképet. A csata során a legfontosabb tájékozódási pontok a környező települések templomai voltak. Ezért a térképen bejelölték Mezőkeresztes templomait és Alsó-Ábrány templomát is. Ha ezt a régi térképet beillesztjük a mai világba, megtudjuk, hogy Alsó-Ábrány temploma a mai Kálvária-dombon lévő temető közepén volt.

Kapcsolat

A tárlat az új koronavírus okozta járványhelyzet miatt határozatlan ideig nem látogatható.

The exhibition is closed for an indefinite time because of the Coronavirus (COVID-19).

Üzemeltető:
Bükkábrány Község Önkormányzata

Székhely: 
3422 Bükkábrány, II. András tér 1.

Telefon (H–Cs 08-tól 16-ig, P 08-tól 12-ig):
+36/49/535-022

E-mail:
hivatal@bukkabrany.hu

A kiállítás helye:
3422 Bükkábrány, Jókai utca 1.

Nyitvatartás:
Bejelentkezéssel a fenti elérhetőségeken.