A miskolci régészek mottója, hogy „Az igazság odalent van!”. Ez igaz: a föld alatt évezredeken át megőrződött tárgyak, épületek, csontvázak és azok környezete, elhelyezkedése tud képet adni az évezredekkel ezelőtti emberi életről. Ezek alapján sokat tudunk arról, hogy mit tettek újkőkori elődeink. Viszont alig tudunk valamit arról, hogy miért tették. Tényeket ismerünk – az igazságot talán sohasem fogjuk. A régészek feloldhatatlan dilemmákkal szembesülnek. Itt meg is osztanak néhányat a látogatókkal.

Az agyagfigurák dilemmája

8000 évvel ezelőtt, az újkőkorban gyökeresen megváltozott az ember életmódja. A korábbi gyűjtögetésről áttértek a termelőgazdálkodásra. Az, hogy állatot tenyésztettek, növényeket termesztettek azt is jelentette, hogy kevesebbet kellett vándorolniuk az élelem megszerzéséért, így létrejöttek az első falvak. A feladatokat már csak szervezetten, közösen tudták elvégezni, így átalakultak a közösségek is.

Bükkábrány térségében (a hegyek és az Alföld találkozásánál) mindez i. e. 5500-5300 környékén zajlott. Az új kultúra ezen a területen új elemekkel is bővült. Ennek sajátos emlékei az agyagfigurák: a háromszögfejű ember- és állatábrázolások.

Azt azonban nem tudjuk, mi célt szolgáltak, miért ilyen formájúak lettek ezek a kis szobrok.

A Honnan jöttél, hova tűntél? dilemmája

A régészeti adatok arra nem adnak egyértelmű választ, hogy az északi területek, így Bükkábrány környékének neolitikus népessége hogyan alakult ki. Vajon a déli – vagyis anatóliai-balkáni – bevándorlók további terjeszkedésével? Vagy a már itt élő – ún. mezolitikus – lakosság életének átalakulásával? Nem tudjuk. Így azt sem tudhatjuk biztosan, hogy a háromszögfejű és lapos testű, karcolt vonallal díszített emberi szobrocskákat előállító közösségek itt őslakosok vagy újonnan jöttek voltak.

Az viszont feltétezhető, hogy ezen a területen a neolitizáció kezdetétől folyamatos volt az élet – talán a rézkori, Jamnaja-kultúrát hordozó emberek megjelenéséig (i. e. 4. évezred második fele). Vagyis az itt bemutatott tárgyakat készítő embercsoportok nem mentek volna sehová? Csak a tárgyaik, házaik, szokásaik változtak? Ezek alapján eltérő régészeti kultúra megnevezést használunk, amikor beszélünk róluk, ám valószínűleg egyazon közösség leszármazottai voltak.

A megfejthetetlen üzenetek dilemmája

A régi tárgyakon megjelenő minták a mai ember számára csak díszítésként hatnak. Azonban számos esetben bebizonyosodott, hogy az egykori közösség számára üzenetet, jelentést hordozó képi elemet, szimbólumot látunk! A bekarcolt zegzug vonalak megjelennek hétköznapi használati tárgyakon és különleges tárgyakon is. Ezért joggal feltételezhetjük, hogy Bükkalja neolitikus kultúráiban valamilyen tartalommal bírtak, üzenetet közvetítettek, esetleg a csoporthoz tartozás, identitás jelei voltak. Konkrét jelentésüket nem fogjuk tudni megfejteni, de jel/szimbólum szerepük kétségtelen.

Az egyik kiállított tárgyon felismerhető egy nyaktól lefelé fennmaradt emberábrázolás. Az ember testét és lefelé álló, derékszögben törő kezeit bekarcolt párhuzamos vonalak és meanderminta (kacskaringós minta) díszíti. A derék vonalában sávosan a hátteret is kialakították. Megfejtjük a látványt – a jelentést azonban nem.